Miután anya, közel mindegyik vizsgáját, és tennivalóját elintézte már ami az iskolát illeti, elérkezett az idő, hogy a közelgő nagy eseményre - a születésedre - is összekészüljön.
Alig kerített ennek feneket, mindezidáig csak háromszor pakolta át a szobát, mozgatott át egy-két dolgot... Apa sajnos kórházban volt egy egész napig - mert megirigyelte anya terhességét, és elkezdte kihordani a hatodik vesekövét - hiányát anya, egy kis mosással, takarítással tarkított pár órával igyekezett enyhíteni...
Elkezdtem összerakni a kórházi csomagot, magamnak... döbbenetes volt a felismerés, hogy mennyi-mennyi mindent szereztünk Neked és mennyi minden kell majd anyának. Szóval ellátogatott egy drogériába, hogy beszerezzen néhány női holmit, amit nem voltak elspájzolva itthon. Mostanra néhány, az utolsó pillanatban behelyezendő dolgon kívül teljesen kész van a csomag.
És akkor jött a Te kis csomagod, amit csak akkor kell bevinni, amikor hazajövünk. Szóval ami a csomagodban van - egy zokni, egy body, egy nadrág, egy vékony pulcsi, egy sapka, textil és rendes pelenka, illetve törlőkendő. Ennyi - az egész elfér egy picike szatyorban. Mindezt két különböző méretben helyeztem el az ágyban, arra az esetre, ha picike, vagy ha nagyobb babának születnél.
Tulajdonképpen 5 ruhadarabról beszélünk... nem többről. Mindössze 30-40 percembe telt összeállítani, először. Aztán átnéztem másnap még egyszer. Aztán megint másnap felhívtam a nagynénédet, hogy mit javasol, mit rakjak még el. Sokkal nagyobb kaland volt ez, mint eddig bármi, amit érted tettem. Ugyanis életemben először foglak öltöztetni - egyrészt nem nézhetsz ki akárhogy, másrészt valahogy ki kell nézned. Egy egészen másik oldalról, amikor hazahozunk, csak Apa, a védőnő és én látunk majd - sosem tudja meg senki, ha hibáztunk. Mégis ezt a legeslegelső alkalmat, valahogy... szeretném olyan igazán jóra csinálni. Tessél már ha tényleg láthat a nagyvilág...
Anyu szóval nem körülményes... dehogy...
Már írnom kell, hogy mikor mozogsz, egyelőre minden napszakban, sőt szerintem minden órában. Néha a leg... bocsáss meg de a legidétlenebb helyeken tudsz megrúgni. Tegnap például valahogy úgy eltaláltad a lábidegem, hogy görcsölt egy fél óráig a lábam...
Sokat beszélgetünk Veled.
Köszönök, ha felébredsz... és hamarosan látlak is már majd ilyenkor...
Hetek kérdése kicsim...
Lehet hogy 2, lehet hogy 4 és lehet hogy 6 hét múlva már a karomban tartalak... egy másik számítás szerint pedig 1,3,5 a hetek száma...
;-)
|
Hosszú és dolgos április után, ismét mozgásba lendülünk. A szoba örömmel várja kis lakóját, aki 6-7 héten belül birtokba veszi azt.
Apróságok hiányoznak, amiknek beszerzése, még pár nap...
Eljött a nyár, a korai, hirtelen fajtából; örömére annak, hogy anya asztmája és allergiája már így is megnehezítette a légzést, de sose bánkódunk emiatt, mert Te közben sokat mocorogsz és egyre csak növekszik Veled a pocak(;
|
Kedves Kisfiam!(;
Ma ismét ultrahangvizsgálatra mentünk, nemcsak kontroll céllal, hanem azzal a szándékkal is, hogy talán megpillanthatjuk milyen a kis arcocskád. Önmagadhoz hűen, ismét egy pici gombóc voltál a vizsgálat alatt, pedig Anya és Apa mindent, de mindent elkövettek, hogy mozgásra bírjanak... nem beszélve a vizsgálatot végző hölgyről.
Bőségesen ebédeltünk és ma még egy tejeskávét is ittunk. A vizsgálatra tempós - de nem megerőltető - sétával mentünk, nem ültünk le sem a tömegközlekedésen, sem a váróban. Következetesen elfogyasztottam még egy almát, odafelé menet.
Az előtérben még éreztem, hogy rúgsz egyet-kettőt. Sőt, séta közben egyszer meg kellett állnunk, annyira erősen bokszoltál. Volt nálunk tartalék folyadék. Nyugodtan mondtam a hölgynek, hogy bizony mozogsz.
Aztán a vizsgálófej a pocakhoz ért, és Te édes bujdosó álmodba merültél... ahogy szoktál. (;
Apának itthon elmondtam, hogy lehet, hogy semmit, de semmit nem fogunk látni, de egyvalami nagyon fontosat meg kell tudnunk, hogy vajon megfordultál-e már. S ezt... meg is tetted kicsim! (;
Fejjel lefelé - fejvégű fekvésben - a gerincem felé fordulva, két kezecskédet az arcod előtt tartva tűrted, hogy énekeljünk Neked, mozgassanak, böködjenek, mozgásba hozzanak... De Te nem mutattál mást csak egy rock&roll jelet, és az egyik édes kis talpadat.
Néha, villanásnyi időre felfedezni véltük arcocskád vonalát. De igazából ezek csak sejtések, mert nekünk a 2D-n sokkal tisztább volt minden mint a sárgás-narancsos 4D-n... egyébként, éppen ezért csak a 2D-t kellett kifizetni (;
Teljesen egészséges vagy! Ma azt mondták június 18.-ára várunk, és arra mindannyian kérünk, hogy a 37. hétnél előbb ne is bújj elő! De a legjobb, ha június 18-ig velem maradsz szívem! A súlyod 1600 g, van két füled, két kezed - egyik nagyon formás kis válladat is láttuk! - két lábad. Erős és egészséges a szívhangod.
Anya most már következetesen Misinek szólít... nos Apa még dacol, neki a Kisfiam a leggyakoribb. Illetve mától Jeti lesz az egyik neved! (;
Egyébként felismered Apa hangját, kivéve persze ha vizsgálnak, akkor senkire és semmire nem hallgatsz (;
Anya 66 kg - gömbölyödik. Apa "henger"nek hívja (;
|
Kicsiny Kisfiam(;
Sokat gondolunk Rád, mióta egyre erősebben tudod jelezni létedet. Beszélgetünk Veled és néha mókázunk is egy kicsit, amire vidám ficánkolásba kezdesz a pocakban(; Olyan látható vagy már, hogy Anya helyet kap érted a buszon, villamoson, metrón, előzékenyen előreengedik az ajtón.
Megjött a tavasz és gyors virágzásnak indultak a fák, amit Anya asztmája köhögéssel a lelke pedig boldogsággal köszönt. Kedvenc ételünk mostanában a retek és a sárgarépa - az új, vékony, még zöldjével együtt kapható, ropogtatható fajta.
8 nap múlva újra láthatunk Téged, és ezt most már nagyon várjuk, mert régen volt már mikor megnézhettünk.
Egyre többet találgatjuk, vajon kire fogsz jobban hasonlítani... (; A következő emlékek szolgálnak nekünk segítségül, amiből válogathatunk:
 
Izgalmas, hogy vajon melyik vonásokat öröklöd majd... és izgalmas azért, mert ha Te is akarod pár nap múlva már lesz képünk a pofidról! (;
ui.: a szobád már majdnem készen áll!
|
Tavaszi langymeleg szellő, kora reggeli napfény és madárcsicsergés... A bal oldalamon fekszem, amikor Paca kirúgdal az ágyból hogy húzzak már enni mert ő biza már éhes....
Ennek előzményeként, mostanában minden reggel 5-kor vagy 6-kor felkelek pisilni egyet, hogy aztán már ne is aludjak vissza ;-)
|
Paca nem szereti ha vizsgálják... így hiszem, mert Paca ilyenkor többet mozog, erősebben rúg és gyorsabban elfárad...
Igyekszem kedvére tenni, szóval most uborkasalátát szeretünk enni (;
|
Szóval ennek is eljött végre az ideje, Apa születésnapján, meg nevenapján meg nőnapján...
De mindenek előtt, még volt egy kis kavarodás a laborleletek megszerzésével, mert az egyik nem érkezett meg a gondozást végző kórházba. Nem teljesen világos hogy hogyan történik az ilyesmi, de lényeg, hogy elveszett félúton az ÁNTSZ és a Margit között, annak ellenére, hogy már február 29.-én ott kellett volna lennie. Na most... azon kívül, hogy ez elég idegesítő és kellemetlen eset volt a vizsgálat előtt fél nappal, valahogy kezelni kellett a dolgot, mert fél laborral az egész hercehurca mit sem ér.
Tehát.
Apa és Anya zenés örömködéssel indítja a napot még a reggeli zuhany előtt - ugyebár ünnepnap van! Majd beszerez némi reggelit és eldöcög a Gyáli útra. (Nem helybeliek kedvéért, tömegközlekedéssel ez a táv 1 óra kitérő, az eredeti helyszínhez képest). Anya még előző nap elmegy a már meglévő leletekért, és így, csakis így 10:10-kor a SOTE-ban vannak várva a vizsgálatra. (10 perc késés, belefér).
Szorgalmas várakozás kezdődik, majd eljön a várva-várt pillanat és személyi számom utolsó négy számjegye behívásra kerül. Mind a hárman bemegyünk, és a vizsgálatot, gyakorló kórház lévén ketten is elvégzik - egy aki gyakorol, ergo kedves és gyengéd és figyelmes, és egy aki tapasztalt és durva, és rideg. "Meglehetősen fiatal anyuka" meg csak tűr. Kicsi szíve 100%-os mehetünk tovább.
Eltelik cirka egy óra és behívnak - gondolom én konzultációra - de csak egy újabb, ultrahangra küldenek. Kicsit felháborodva és megszeppenve várom hogy ugyan miért. ... Szóval ismét a vicces ajtónál álltunk, a két hívószámot, csak mozgással látva, és olvastunk, nevetgéltünk, egy-két falatot ettünk.
1 óra múlva be is mentem, Apa nélkül. Láttam a picúrt, aki már 810g - teljesen normális súlya van, és mint mindig, most is takargatta magát... és nemtetszését fejezte ki, hogy nézegetik - rúgott. A vizsgálat mindjárt egy elég kellemetlen érzéssel indult, a hölgy ahogy elhelyezte a radart fájdalmat okozott. Mint kiderült azért, mert Paca felemelte a fejét, ő meg hát visszanyomta a kütyüvel. (Na most csak fél szóban arról, hogy a terhességi hormonok és érzelmi hullámzások következtében erre én majdnem pofán vágtam a nőt, mert egyrészt fájt, másrészt mit nyomkodja a gyerekemet, harmadrészt lehet hogy neki igen, de nekem Baromira Nem Normális dolog ez, szóval na...). Ezen a vizsgálaton is minden rendben volt, teljesen egészséges minden - nőtt a csöppség, de még mindig nem tudjuk, hogy milyen hosszú, mert ilyen kis gombócot nem tudnak megmérni, aki nem hagyja magát.
Anya el, újra az ajtó előtt áll, most már fél kettő van, de szorgalmasan várja, hogy újra leadja a leleteket, hogy most már végre megkapja a jelentést. 20 perc csacsogás, kínos várakozás után, ki is jött a hölgy, elvenni a papírokat. Innentől nem is volt más dolog, mint Apával mulatni a padon ülve, meg enni, meg rejtvényt fejteni, meg másokat kibeszélni, meg nyugtatni a másikat, hogy lassan csak vége lesz. Meg dallamot dúdolni, pocakot simogatni és várni...
1 óra múlva be is mentünk, hogy aztán 6 perc alatt megkapjuk a leletet. Minden oké, minden rendben, minden egészséges, gratulálnak hozzá, jó egészséget kívánnak és szép napot!
Pont.
Reggel nyolckor elindulunk, délután négykor leszívva, hazaérünk.
Genetika OFF.
|
Na jó, én ezen a ponton szeretném megjegyezni, hogy úgy nem lehet segíteni, ha meg se próbáljuk. Adtam a jobbnál jobb ötleteket (ne vegyél levegőt...hülye gyerek, nem én csuklok hanem ő...jó, akkor hozom a sört....) de egyiket sem voltunk hajlandóak kipróbálni.
Így nem is csoda, hogy majd a gyerek ezt számon fogja kérni, de én anyjára fogok mutogatni...
|
Paca csuklott tegnap este ;-)
A folyamat: enyhe rebbenést érzek, ami ütemesen ismétlődik, először azt hittem a bébinek kialakult ritmusérzéke van, mert Kowalsky ment a háttérben... ám a mozgás nem maradt abba... úgy kb. minden huszadiknál rúgott is egyet - én az anyja úgy értelmeztem, hogy kínjában - míg eljutottunk úgy 106ig a számolásban... akkor enyhült.. ;-)
arany pici gombócon ilyenkor nem lehet segíteni, de rájött ha elmozdul jobb ;-)
|
Ülök a gép előtt, szüttyögök valamin, aztán Zsu fogja magát és lefekszik, ez eddig normális. Majd szól, hogy nézzek már oda.
Erre azt látom, hogy a hasában mocorog valami, de úgy nagyon látványosan...meg kellett néznem, meg kellett bizonyosodnom, hogy nem ez fog megtörténni: Link (kattints ide, 0:52nél)
Szóval a Goa'uld megmoccant, látványosan, és boxol. Helyes. Sportember. Nagyon helyes! Jó az irány, majd valahogy elvisszük a Floorball felé :D
|
Az elmúlt napokban kicsi Paca több embert is megörvendeztettél azzal, hogy megmutattad, bizony ott laksz a pocakban. Igyekeztél mindenkit erősen kézen billenteni és ez sikerült is. Ennek örömére sok ember nyugodott meg, és villanyozódott fel, létezésed ilyetén érzékelése kapcsán.
De ma...
ma úgy rúgkapáltál Kicsim, hogy Apa, aki másfél méterre ült tőlünk, látta ahogyan mozog a nadrág, mozog a pocak... "Nem mondod, hogy ez Ő!" felkiáltással már ott is volt és érezte, hogy erősödsz (; bizony, bizony növekszik a baba!
|
Nóri néni a minap meglepett egy ilyennel:
Apa és Anya vásárolni voltak és nem tudtak ellenállni ennek:
|
Úgy alakult...aham...mert közbe jött valami...tényleg van ez így...hogy van egy vizsgálat és közbe jön valami...például egy nem várt esemény, mint az hogy "nem akarok elmenni félek a fogorvostól!!!!"
Félreértés ne essék, én is félek (nem a fogorvostól, hanem az eszközeitől - de ez most mindegy is) de hát nah!
Lezsírozzuk, hogy legyen időpont, aztán meg nagy nehezen lemondjuk előtte, és még a saját telefonszámunkat se tudjuk. Aztán nem akarok hasonlatott mondani, de ha menni kell, akkor menni kell!
Azért egy dologban szerencsénk volt: nem röhögte ki senki sem anyát...ÁÁÁÁÁ mért csináltak volna ilyet az emberek :D
|
Úgy alakult, hogy nem tudtam megjelenni egy fogorvosi kontroll vizsgálaton. Ezért fel akartam hívni őket, hogy más időpontot kérjek...
Előkerestem hát a cetlit, amire minden adatukat felírtam és kétszer is telefonáltam a papíron található számnak... Nem vették fel, nem csörgött ki.
Mikor harmadszor veselkedtem neki a dolognak, rádöbbentem, hogy a saját számom az... ami azért van a papíron, mert bejelentkezésnél el szokták kérni és a biztonság kedvéért le is írom, nehogy rosszul mondjam be...
Igen, ma két és félszer hívtam fel saját magamat, mire rádöbbentem, hogy mit is csinálok...
Nem vagyok szórakozott, "dehogy", ellenben van új időpont...
akárhogy is...
|
Eközben valahol egy másik szegletében a világnak...
Valamit netezek dolgozok, és kapok egy sms-t...vagy emailt...vagy hívást...
"Babaruhák vannak a szárítón..."
Kapitány a hajónaplonak, csillagidő mittomén mennyi: Egy embert ma elveszítettünk!
|
Kisbabaruhák vannak a szárítón - itt nálunk most először. Terveink szerint minden héten kimosunk egy adagot, ezzel is elősegítve, hogy a vasalásukkal is haladjak...
Paca focizik, úgy 16 órája egyfolytában.. lehet hogy belelkesült a kedd esti hógolyózásunktól... (;
|
Né mán vaze! Hát a szekrényen tetejin meg raklapokon áll a por! :D :D :D
|
valamikor...
Egy-két emlék, a pocakosodásról
|
Szóval ez úgy van, hogy békésen fekszek éjszaka, és tudom, hogy a meggondolatlanság árnyéka rámvetül, de ilyen fegyelmezetlenül felelőtlen vagyok: alszok!
És egyszer csak megjelenik az ágyamban egy Dementor, és síkit mint az állat. Még hogy a gyerek megijedhet...hát utoljára gyerekkoromban szartam be így.
Sok mindenre számítok éjszaka, de erre azért nem! És akkor azt mondja, rosszat álmodtam. Mikor azt álmodtam, hogy megint 148 a svájci frank és felébredtem...na az volt rossz álom! Ez valami totálmegakáoszijesztődermesztő lehetet.
Na persze most már okosabb vagyok, ha lesz ilyen felkelünk, megnyugszunk, aztán ha már úgy is lőttek az alvásnak, társasjáték, főzés, netezés, szomszédokhoz becsengetés...majd ami elsőnek eszünkbe jut.
Mondanom se kell, hogy az én bilógia órám viszont viszont rendesen csengetett reggel 6 körül...
|
|
